Arisztotelész: Organon

Arisztotelész logikai művei, melyeket Organon („segédeszköz”, „szerszám”) név alatt csak később, az i. sz. VI. század táján a bizánci időkben foglaltak össze, ezek:

Nem tudjuk biztosan, ez az összefoglalás és a művek sorrendezése mennyire érinti Arisztotelész eredeti szándékait, és ez ma már nem is kideríthető, mert a tanítványok és kommentátorok teleírták a műveket olyan részletekkel és megjegyzésekkel, melyek össze-vissza hivatkoznak nyilvánvalóan később írt munkákra. Már Kr.e. 50 körül a rhodoszi peripatetikus  Andronikosz, - aki i.e. 70-50-ig élt és a peripatetikus iskola tizenegyedik vezetője volt - is ilyen cím alatt adta ki e logikai munkákat. (Arisztotelész iskoláját, illetőleg az iskolákhoz tartozókat nevezzük peripatetikusnak; Arisztotelész ugyanis a Lükeion fasoraiban (peripatoi) sétálva szokta volt tanítványainak szűkebb körét (peripatétikoi) tanítani, innét e név.)

Az Organon főként legközelebbi tanítványai számára készült, és saját felfedezéseit tartalmazza, ezért  sokszor kevéssé kidolgozott, és igen nehezen olvasható. A Lükeionban folyó tanításhoz használták  A mű színvonala erősen változó: néhol majdnem olyan vázlatos, mintha előadáshoz készített emlékeztető jegyzet volna, és egyes részei valószínűleg be is töltöttek ilyen szerepet, máshol részletezőbb és didaktikailag átgondolt, máshol egyenesen olyan könnyen olvasható, mintha szándékosan kezdő tanulóknak írták volna. A mű részei Arisztotelész életének különféle korszakaiban születtek.

Arisztotelész logikáról és hozzá kapcsolódó dolgokról máshol, pl. a Metafizikában is értekezik; néhány más logikai jellegű művéről is biztosan tudunk, melyek elvesztek, azonban megmaradt logikai írásainak java része az Organonban található.