Szókratész (i.e. 469- i.e. 399):

 Athénben élt és tanított. Írásműve nem is maradt fenn. Gondolatait csak Platón, Xenofón és Arisztotelész művein keresztül ismerjük.
Eleinte ő is, akárcsak apja, szobrászattal foglalkozott, s csak később kezdte tanulmányozni a görög tudomány addigi termését. Athéni polgárként minden kötelezettségének eleget tett. A peloponnészoszi háborúban három ütközetben is részt vett.
Azt vallotta, hogy az embernek első kötelessége önmagának megismerése, így lehet gondolkodása független és szabad.
A filozófusok és a filozófiát kedvelők egy ligetben gyülekeztek. Szókratész stílusa magával ragadta a kíséretében sétálókat, akikkel párbeszédes formában vitatta meg gondolatait.
70 évesen törvényszék elé állították azzal a váddal, hogy megrontja az ifjúságot, és új istenek tiszteletét tanítja. Mindemellett veszélyes szofistának mondták, aki megmérgezi a nép lelkét, holott például Szókratész etikája a szofista gyakorlat tagadásában gyökerezik.
Hiába állt mellette az igazság i.e. 399-ben halálra ítélték. Kivégzése előtti napon egy tanítványa meg akarta szöktetni, de inkább a halált választotta, minthogy ellenszegüljön az ítéletnek, még ha igazságtalan is. Másnap kiitta a mérgező bürök levet tartalmazó serleget.